My Love From The Star

Műfaj: Romantikus, fantasy

Részek száma: 21

Dátum: 2013

Főszerepben: Gianna Gun (Cheon Song-Yi), Kim Soo-Hyun (Do Min Joon), Park Hae Jin (Lee Hwi-Kyung), Shin Sung-Rok (Lee Jae-Kyung) 

Ismertető: Do Min Joon 400 évvel ezelőtt egy távoli csillagrendszerből érkezett a Földre, éppen a Csoszun-korabeli Koreába. Különleges tulajdonságokkal rendelkezik (nem öregszik, az érzékszervei kifinomultabbak az emberénél, képes teleportálásra, tárgyak gondolattal való mozgatására, az idő megállítására). Ugyanúgy éli az életét, mint az emberek, csak testnedvei (vér, nyál) nem keveredhetnek az emberekével, mert akár napokra legyengül tőle. A Földre érkezésekor megmenti egy kamaszlány életét, majd 400 évvel később ismét megment egy pontosan ugyanolyan kinézetű lányt, akivel aztán 12 évig nem találkozik. A jelenben Min Joon egyetemi professzor, komoly gondolkodású, régi vágású, kerüli az emberek társaságát, egyetlen barátja, aki minden titkának tudója, egy idősödő ügyvéd. Napvilágra kerül, hogy 3 hónap múlva egy üstökös közelíti meg a Földet, ami annyit jelent, Min Joon talán végre hazatérhet a saját bolygójára. Ezt a 3 hónapját azonban teljesen felforgatja a szomszéd lakásba beköltöző, elkényeztetett, önimádó, nehéz természetű, butácska, de igen híres színésznő, Song Yi, akiről kiderül, ő volt az a lány, akit 12 évvel ezelőtt megmentett, mert akkor, kamaszként hasonlított a Csoszun-korabeli lányra. Két ennyire különböző jellem között szinte természetes a kezdeti, kölcsönös ellenszenv, de a bekövetkező események, helyzetek később mégis egyre közelebb hozzák őket egymáshoz, és végül egy igazán mély, csodálatos szerelem bontakozik ki kettejük között. Vajon szerelmük le tudja-e győzni a korlátokat, és a világaik közti távolságot?

Előzetes videó: https://www.youtube.com/watch?v=PX3k11lAwc8

Online: Sorozatbarát, Viki.com, Filmezz.eu,

Vélemény: Ez a sorozat az elsők között volt még anno, mikor elkezdtem dél-koreai sorozatokat nézni. Konkrétan a harmadik volt, amit láttam (igen, listát vezetek róluk :D) Én eleve nagyon szeretem a fantasy sorozatokat, és bár az idegenekkel annyira nem vagyok kibékülve, azért nekiültem. És nagyon, nagyon jól tettem. 

Már az elejétől kezdve egy nagyon vicces, érdekes sorozatot kaptunk. Tele volt poénokkal és nevetnivalóval, érdekes karakterekkel, izgalmas cselekménnyel. Bevallom, mikor feltűnt a képernyőn az a csészealj behunytam a szemem, mert az elég béna volt. Nagyon látszott, hogy számítógéppel csinálták, így elég gagyira sikerült. De mivel ez alig pár pillanatig tart, szemet lehet hunyni felette. 

Nagyon tetszett, hogy a történet párhuzamosan haladt a múlttal, és így sokkal jobban meg lehetett érteni, min is ment keresztül Do Min Joon. Ahogy haladt a történet, szépen lassan minden kiderült, és örültem, hogy nem egyből zúdítottak mindet a nyakunkba, és nem is az lett belőle, hogy a végén tudtunk meg minden fontos dolgot.

Do Min Joon egy rettenetesen jó karakter volt. Egyszerre volt zárkózott, mogorva és imádni való. Tökéletes ellentéte volt Cheon Song-Yinek, akinek viszont be nem állt a szája, a világ tudott minden lépéséről, általában többről is, mint kellett volna. Hatalmas piros pont a készítőknek, amiért egy nagyon szépen felépített szerelmi szálat kaptunk. Do Min Joon az elején egy nagyon arrogáns alak volt, mindig lekicsinylően beszélt az emberekről és az érzelmeikről, de ahogy haladtak a részek, először kiderült, miért is ilyen, majd pedig eltűnt ez az arrogancia. Imádtam azt az eltökéltséget, ahogyan védeni akarta Song-Yit, és hogy mindent megtett érte, közben pedig igyekezett távol tartani őt a bajtól - és magától. Egyszerűen imádtam őt. Rengeteg nagyon poénos jelenete volt, és persze kaptunk sírós részeket is. Komolyan, ha ez a srác sírni kezd, nincs olyan ember, aki érzelemmentesen tudná végignézni. 

Cheon Song-Yi, ahogy már írtam, tökéletes ellentéte volt. Általában nem kedvelem a beképzelt karaktereket, de őt nagyon szerettem. Annyi, de annyi kínos helyzetbe keveredett, ahol én legszívesebben a föld alá süllyedtem volna, ő viszont mindet el tudta intézni egy jól közbeszúrt öntelt megjegyzéssel, aztán felemelt fejjel elsétált. Alapjáraton egy kissé butácska is volt, amit szintén nem szeretek, de az ő karaktere ezt annyira máshogy adta át, hogy ettől csak még szerethetőbb lett. Tetszett viszont, hogy néha voltak nagyon érett, komoly jelenetei is, ahol fejet hajtottam előtte.

A történet alakulása nekem nagyon tetszett, olyan szépen kifejtettek mindent, hogy egy megválaszolatlan kérdésem sem maradt. SPOILER A vége ugyan nem nevezhető teljesen happy endnek, de olyan szép volt, hogy Do Min Joon még így, haldokolva is inkább a lány mellett maradt, mintsem hogy hazamenjen a bolygójára és többet ne lássa. SPOILER VÉGE.

A rengeteg nevetnivaló mellett a történet vége felé kaptunk néhány sírós részt is, amik jó néhányszor és jó erőset facsartak a szívemen. Aki Kim Soo-Hyunt sírni látja, az nem tudja megállni, hogy ő maga is sírni kezdjen. Szerencsére a történet vége nem ment át melodrámába, épp annyi szomorú jelenet volt, amennyi kellett. A történet vége pedig úgy volt tökéletes, ahogyan. (Tudtátok, hogy ezt a befejezést Kim Soo-Hyun akarta így?)

Minden elismerésem a készítőké, ugyanis az egész sorozatról sütött, hogy nagyon odafigyeltek mindenre! Gyönyörűek voltak a ruhák, a berendezések, a táj. Nem úgy, mint például a Legend Of The Blue Sea-ban, ahol néha eszméletlen csúnya ruhákat aggattak a szereplőkre. Minden apró kis részletre nagyon odafigyeltek. Volt a sorozatnak egy olyan szomorkás hangulata, ami talán annak köszönhető, hogy az egész télen játszódott. De közben volt egy másik, vidámabb, boldogabb hangulata is, ami miatt a nézőnek egyszerűen muszáj tovább és tovább néznie a sorozatot.

Ami a mellékszereplőket illeti, egészen megkedveltem Hwi Kyungot is. Bár az elején borzasztóan idegesített, hogy nem képes felfogni, hogy Song-Yi nem szereti őt, és hogy békén kellene már hagynia. Nagyon bosszantott az értetlensége. Aztán persze rájöttem, mennyi mindent tett a lányért, és aztán már egyszerűen csak aranyosnak és kedvesnek találtam őt.

Jae-Kyung egyszerűen gonosz volt. Vannak velejéig romlott emberek, akiket még csak sajnálni sem lehet, mert a tetteik nem adnak egyetlen indokot sem arra, hogy sajnáljuk, és mert már ha rájuk nézünk, feltámad az ellenszenvünk; hát ő ilyet volt. Én csak Hwi-Kyungot sajnáltam, amiért ennyire szerette a bátyját, és ekkorát kellett csalódnia benne. Mellesleg a legjobb színészt választották erre a szerepre: már mikor megláttam tudtam, hogy ő lesz a fő gonoszunk. Nagyon ijesztő feje van.

Nagyon, nagyon szerettem ezt a sorozatot, olyannyira, hogy már kétszer is végignéztem. Mindenkinek tudom ajánlani, mert a romantika mellett kapunk egy kis thrillert és akciót is, illetve rengeteg nevetni- és sírni valót. A történet nem nyálas, hanem egyszerűen szép, a cselekménye nagyon izgalmas, nincs egyetlen unalmas pillanat sem.

"Tudod, miért félnek az emberek a haláltól? Mert elfelejtik őket. Azért mert a világ nem fog változni, miután elmennek. És így elfelejtik őket."
– Do Min Joon

"Do Min Joon: Szeretnéd tudni, hogy ne okozzanak az emberek fájdalmat? Ne adj, és ne fogadj el semmit. Ne is számíts semmire. Akkor nem fogsz csalódni vagy sérülni

Cheon Song-Yi: Akkor mi jó van az életben?"

"Az emberek nem akarják tudni a tényeket. Nekik csak bűnbakra van szükségük."