Versek

A mi költészet napunk alkalmából összeszedtem pár koreai költő tollából származó verset. Ahol tudom, ki fordította a verset, ott feltüntettem, de sajnos nem mindegyiknél találtam meg. Ha több információm lesz róla, a többi vers fordítóit is feltüntetem, addig is köszönet a munkájukért!

Chong Chol (cím nélküli)

(Osváth Gábor fordítása)

Minél erősebb a záporeső,
a lótusz annál frissebb.
De a szirma, pillants oda:
egyáltalán nem lett vizes.
Szeretném, ha a lelkem is
tiszta lenne, mint a lótusz.

Sin Hum (cím nélküli)
(Osváth Gábor fordítása)

Virágzás, lombhullás:
évszakok körforgása;
Zöld hernyó vonaglása
pillangó táncává lesz.
A váltást ki hozza létre,
ki működteti a csodát?

Sin Hum (cím nélküli)
(Osváth Gábor fordítása)

Véremmel festeném le
távoli kedvesemet,
Fehér falra tenném képét,
hogy mindig csodálhassam.
Ég-urunk miért akarja
az elválást, a kínt?

Seo Jung-Ju - Egy őszirózsa mellé

Virággá szeretgetve az őszirózsát
A kakukk kiabál talán
Egész tavasz óta

Újra, virággá szeretgetve az őszirózsát
Mennydörgés robajlik
Fekete felhők hátán.

Réges-rég, az ifjúság elmúlt útján
Szíved szerelemben s vágyódásban bágyadt
Most kivirultál, akár a húgocskám

A tükör előtt ácsorogva.

Kényszerítsd sárga virágaidat
Melyek elfagyhattak volna múlt éjjel;
Akárcsak másnap a húgocskám,

Nem lelek nyugtot éjszaka.

Kim Hu-Ran - Szökőkút

A napfényben
ezüst halak százai
rajzottak keringőben.

Ahogy a szél játékosan
felborzolta a színét,
kacagást szitált
szertehintve.

Az egész földet átszínezte
a ragyogó szivárvány.

Pislogva vizes pillákkal
csinosan, szégyellősen,
homályos eső permetében

te vagy
a város
májusi menyasszonya.

Yoo Ja-Ho - Egy őszi dal

Taníts meg elveszíteni.
A gyümölcsök bölcsessége mentén
Ahogy lehullanak
Hirtelen ez az ősz
Rám helyezi, mint kegyelmet
Az élő tudást, hogy
Elveszíteni
Sokkal értékesebb
Mint megtartani.
Taníts elindulni.
Mennyivel ragyogóbb
Elmenni,
Mint maradni.
Legyen minden rejtek,
Amit a vándormadarak hagynak
Maguk mögött e sötétlő mezőn
Becsületérméje
Az ígéretnek.

Heo Hyung-Man - Nyárvég

Egy szúnyog repül igen alacsonyan
Egy röpke pillanat, és már beborult
Egy fenyőfa, félúton föl a hegynek
Bennrekedt a fekete felhőben
Nyugtalanul, a föld madarainak
Hangja mind egyszerre fölszáll,
Csatlakozik a szél erős fúvásához

Több a napoknál, melyeket éltem
A napok, amiket még talán élni fogok, még kurtábbak lesznek
Minden élő az egekben
Visszasiet a földre

Chong Chol - A víz
(Osváth Gábor fordítása)

A vízre árnyékot vetve
a hídon szerzetes megy át.
Hé, barát! Állj meg egy szóra:
áruld el, merre tartasz?
Botjával az ég felé bök,
felém se néz, siet tovább.

Lee Sanghwa - Alkonyi táj
(Jobbágy Károly fordítása)

Pompázó, drága pillanat,
örökké maradj meg nekem!
Könnyezve kérlek, el ne múlj,
szép panoráma hirtelen.

Most jön a mezőről haza
a paraszt, tántorogva épp,
fáradtságát e nap után
könnyem lemosná kicsikét.

A föld népét ők etetik,
egy csepp verejték szíven üt.
Kezemet mellemre teszem
s érzem lihegő életük.

Törődött testtel, gyúlt, dagadt
szemmel elnyúlnak... Ó, elég!
Gondoljunk rájuk emberek!
Segít tán rajtuk így az ég.

A lassan múló alkonyon
magamban énekelek én.
Nyomorgó népek, higgyetek!
Reméljetek, mert van remény!

Rim Dzse (cím nélküli)
(Osváth Gábor fordítása)

Ne gondold meglepőnek
a legyezőt télvíz idején.
Fiatal vagy, nem értheted:
a szívünket tűz perzseli;
Az éjjel mélységes mélyén
nyári hőnél pokolibb.

Chong Chol (cím nélküli)
(Osváth Gábor fordítása)

Két fordítás változata van

Szívemből, ha széttörik,
seregnyi csillag terem.
Égjenek a mennyekben,
irdatlan messzeségben:
Szálljanak hajlékod fölött,
csillogjanak szemedben!

*

A szívem hold lehetne:
tányéros, fényes holdként
Az égre felfüggesztve,
irdatlan messzeségben
Lebegne hajlékod fölött:
csillogna a szemedben!

Kim Sangjong
(Osváth Gábor fordítása)

Szeretni: hazug ige,
szerelmed nem őszinte:
Ígérted, álmomban látlak,
hazugság az ígéreted,
Mindennap álmatlan vergődöm,
hogy látnálak éjszaka?

Ismeretlen szerző

(Osváth Gábor fordítása)

Az érzés vajon milyen:
kerek-e, vagy szögletes?
Megmérni lehetséges
részenként, araszonként?
Hossza nincs: nem jó kötélnek;
mégis erős: összetör.